Pesti Harmat - Papírsárkány

Thea
Ha a versem cserbenhagy, szívem sárkányt ereget,
nyisd ki a kapud, hé, és lökd ki a meleget, ha
a szavam célba ér, szám bereped az örömtől,
mi most némaságtól cserepes, a sörömtől meg keserű,
vénám úgy duzzad fel a vértől, mint egy légbalon
a hőtől, én tőled kaptam meghívót egy szélmalom
harcra, hol a kezed kezem szorította félve,
a szomorúakat is boldog sztori tolta félre.
Keretet a fény adott, mi körülötted ragyogott,
csókod még mindig érzem, mit ajkad arcomra nyomott,
hát kérlek, csináljunk a mából múltat, a múltból jelent,
a helyed még nem hűlt ki, és a nap is lement, úgyhogy
gyere át hozzánk, mint régen, mikor értelmet adtál
a napoknak, az üres lapoknak vége,
múltat csinálunk a mából, a múltból jövőt
az illatod már érzem, hát töltsd tele a tüdőt!


Én álltam sorba eleget,
érted mégsem érted meg,
szívem sárkányt ereget,
ugye a jövőnk még közös lehet?!
Most már veszem a kabátom, leteszem a tollam,
a naplóm becsukom, a sorsunk még ott van,
hajítsunk repülőt, szálljunk az egekbe,
az elég nem elég, bízzunk a legekbe!

Shepy
Ha a versem cserbenhagy, szívem feléd sárkányt ereget,
állj be a győztes sorba, ha Isten neked tereget,
elveszett szerep ez, mit játsszak én egy színpadon,
de életem bevégez, most elhalkul a cimbalom,
szótlan szívem szeretne szállni szüntelen,
színezem a tájat, mégis minden színtelen,
te nyújtottad karod, míg én arccal másra nézve,
tekintettem múltba, pedig a jövő esett kézre.
Nem szónoknak születtem, de felemel egy érzés,
sóhajodra válaszom, mégsem buta kérdés,
lehetnénk léggömb, esernyő vagy reptetni való sárkány,
égbe hajtott vadgalamb, valótlan valós ábránd,
csókoktól mámorosan, levegőben úszunk,
felhők fölött lebegve, a szabadság a túszunk,
ha felkavar a szél, legyintsünk pát a búnak,
szálljunk szembe, így lesz vége a légi háborúnak!
Refrén:
Én álltam sorba eleget,
érted mégsem érted meg,
szívem sárkányt ereget,
ugye a jövőnk még közös lehet?!
Most már veszem a kabátom, leteszem a tollam,
a naplóm becsukom, a sorsunk még ott van,
hajítsunk repülőt, szálljunk az egekbe,
az elég nem elég, bízzunk a legekbe!

Germ
Ha a versem cserbenhagy, szívem sárkányt ereget,
ha valamit elrontottál, majd a sors jól hátba vereget,
fényem pislákol, de segítek, elkísérlek utadon, csak
találj meg a dallamok közt, hisz én vagyok a nyugalom,
sokan nem keresnek, mert úgy érzik nekik most jó,
használaton kívül vagyok, mint egy ütött-kopott mosdó,
üres szavak tengerében mártózok meg,
de te remélem már vágod a száz szóból 1
gondolatot, ami ezt a strófát átjárja,
ne teljen el idő folyton katasztrófát várva,
szálljunk együtt, gyere, így nem fogsz lezuhanni,
az életünk a felhők fölött fog már elsuhanni,
bemutatni nem tudom, hogyan vidd majd véghez,
robotpilóta helyett, inkább ülj vissza a géphez,
hogy álmodhass, de ébren, hisz lassan itt az alkonyat,
a mese is csak valóság, hol csodálom az arcodat!