Mosolymező - Űrturizmus

verse 1
Későre jár már, hajnali három
három óra van, hol vagy te álom
magamra hagytál a nagy sötétségben
szörnyek vadásznak rám a légüres térben
felettem emberek fehér ruhában
szkafanderben ülnek az égi bárban
tömött asztalnál az egyik a földre néz le
itt éltem eddig gondolta, de most már vége
hogy lesznek ezekből túlélők?
elmenekül, ha mindent össze koszolt
űrturisták, ti élettől félők
maradok itt lent földnek lakója egy egyszemélyes
kötetlen népcsoport

refr
Dohányszemcsék körbe körbe
csak a lélek látszik a jégesőben
felhőket küldök a végtelen űrbe
hogy előröl kezdjem betűről betűre

verse 2

Szállodákat húznak a holdon
férfiak a nőkkel keverednek
meglepődnek e rég elfelejtett dolgon
és elnevezik az érzést szerelemnek.
eddig tiszta eddig megvolt
eddig sem egy emberről szólt
az érzés a kérdés egy álomban élek
ettől sosem féltem én
aztán jönnek majd a gondok
felek másból kebeleznek
szívek ismét
rohadt szemétdombok, mik a
kihűlt testek szeretkeznek

refr 2x
Dohányszemcsék közbe körbe, csak a lélek látszik a jégesőben
felhőket küldök a végtelen űrbe, hogy előröl kezdjem betűről betűre.