Holtidő - Amíg szárny feszül

Milyen messze van innen a világűr
Aki a végtelent keresi az megőrül
Minek kutatni a túlvilágit
Elég, ha a lámpa fénye irányít

Mint az éjjeli bogarakat
Akiket a sugarak úgy bolondítanak
Mint relé a diódát a kis idióták
Csak körbe-körbe futnak

Másnak más húzza fel a lázát
És rázza az egész csontvázát
Hajtja az ösztön, tavaszig-ősztől
Úgy, mint kutatások a NASA-t

Refr.:
Mert amíg szárny feszül a háton
Addig a vágyaimat szolgálom
Úgy ahogy és ahogyan jónak látom
Igen ez hajt engem
Láthatod, hogy ez is egy képlet
Mint A meg a B meg a C meg a négyzet
A kezdet hozott de visz majd a végzet
Csak nézzed!

Melyik az a jelenet, ami a szemeket
Jobban vonzza mint mágnes a szegeket
Egy torreádort öklelő bika
Vagy a festményen Mona Lisa mosolya
Az egyik a nyers erő és a harag
Egy kéz mihez vér tapad
A másik a kép mögött rejlő szavak
Amik annyit mondanak amennyit szabad

Milyen messze van innen a világűr
Aki a végtelent keresi az megőrül
Minek kutatni a túlvilágit
Elég, ha a lámpa fénye irányít

Meg az út szélén a tábla
Azon az ábra, amelyik irány a
Szimpatikus hát csak arra fuss
Az égtájak labirintusában

Végül a torkom azt kiáltja
Hogy aki várta hogy jöjj a világra
Legalább néhány percre úgy érezze
Hogy nem küzdött hiába