Kazal László - Babuka

Tavasszal meg késő ősszel jó egy kis kirándulás,
Ám de nyáron van még ennél sokkal jobb szórakozás,
Higgyék el, így kellemesebb a hétvégi pihenő,
Nem kell hozzá más, csak csónak, kormánylapát, evező.
Babuka, szép sima a Duna, evezzünk Tahiba,
Hát rajta, told el a farát!

Meghívtuk két jó barátunk, Etukát és Pityukát.
Így van jól, hogy két pár együtt járja mindig a Dunát.
Be is fogtam rögtön őket cipelni a csónakot,
Aztán a vén csónakháznak azt mondtuk, hogy Jónapot!
Babuka...

Először a kisleányok forgatták az evezőt,
Ám sehogysem találták meg ők a közös nevezőt.
Félórát álltunk egyhelyben, az egész part nevetett,
Kisült, hogy Ica előre, Eta hátra evezett.
Babuka...

Kiszálltunk a kútnál, pihentünk egy jó nagyot,
És a fűben heverészve élveztük a szép napot,
Csak én ültem, vakaróztam bánatosan, leverten,
Mert amilyen pechem volt, hát csalán közé hevertem.
Babuka...

Útközben a csónakunkba jó sok víz szivárgott be,
Kiadtam hát a vezényszót: Vízmerőt a kezekbe!
Biztattam a gyerekeket: merjetek csak vígan, mer'
Ismeritek a közmondást, aki mer a mindig nyer!
Babuka...

Hajrá, tempó! - dirigáltam Pityut s a két kicsi nőt,
Oly dühösen méregettek, unták már az evezőt
Váltogattam őket, mégis lusta dögnek neveztek,
Pedig hol én kormányoztam, hol pedig ők eveztek.
Babuka...

Megérkeztünk Tahiba, hol várt ránk egy nagy lakoma.
Ott volt Baba nagy családja, s annak minden rokona.
Kiderült, hogy eljegyzés lesz, s én leszek a vőlegény!
Zsupsz, a vízbe ugrottam, s az eljegyzést megúsztam én!
Babuka, háborog a Duna, ne várj rám Tahiba',
És te sem, drága jó anyám!