TM - Egyetlen

Hogyan tudnék szállni, a láncok lehúznak nem engednek,
Hogyan álljak elétek, ha mások érte semmit nem tesznek
Minek írjak, ha végül a dalok mind a múltba elvesznek,
Minek szóljak az éjből, ha tőle boldogabbak nem lesztek

Úgy érzem vége, nincs értelme, mit ér a szó?
Próbálnék úszni, de mégse megy, rég kiszáradt a tó
Elszálltak az évek, kihunytak a fények,
nincs élet, ez nem lesz jó...
De én nem állok meg, én nem állom meg,
hogy lelépjek, nem állhat meg a show...

Rég nincs már májk próba,
csak feláll a stage-re és már tolja
Sok a naív aki sztárolja,
míg a szervező a bevételt számolja
Csak egy pár sztár van a képen,
a hangsúly csak a pénzen, a lén, a fémen
Senki sincs már a fényben, csak árnyak a falon,
mire rakom újabb festményem

De ne szúrja a nyakadat, az underground sem már a régi,
Mer' aki tenne, benne lenne szíve-lelke,
azt csak hülyének nézi
Igen, ezt látom, ezt érzem,
hogy kijjebb már nem is állhatnék,
Ha másra bíznám szarom, akár vagy száz évig is várhatnék...

refr.:
Múlnak az évek, bármerre nézek,
Látom, hogy nem léptek a fénybe
Mitől féltek? Mért' állok fel egyedül a stage-re?
Miért nem látom fenn kezeitek az égbe'?

Semmit sem bánok, mit a múltban kellett, azt megtettem,
Mindent amit kaptam érte, szívem mélyére rejtettem
Mindaz, ki ismer, az tudja, hitem el sose vesztettem,
Akkor is felállok, csinálom, ha csak én maradok az egyetlen!


Kihalt a cirkusz, én mint a bohóc törlöm arcomat,
Nincs már min nevetnem, eleget láttam bús arcokat
Mindenki hajtogatja a magáét,
de a tartalom semmit sem tartogat,
csak szart, mi maradt a talpadon
Elvisz egy útra és átélsz, felemelt alkalom
Végül csalódsz, számodra semmi nem lesz az asztalon
Én mindig azt adom mi a szívemen, a számon, érezd!
Hidd el egy sorom is többet képez mint ez a sok szar amit más fényez

Láttam én apró fényeket idelenn a mélyben,
Csak azt remélem, hogy újra átélem
A térben a tömeget, hisz értetek lángol a májk a kézben
Testvérem, ébredj! Lásd, amit látok, törmelék és szilánkok
Mindenki temet, csak egyedül én nem ások
Lehet ők mások, de én mentem, ami még menthető,
Inkább szarrá ázok addig, amíg felettünk nem lesz tető

Amíg ez mostoha, mint egy hajléktalan kilökve,
Ha te is csak taposol rajta, ameddig van haszna,
így soha nem visszük már többre
Kinek fenn az ökle az égbe', ki követ a fénybe,
Azokat szeretettel várom,
Az aki meg tehetne valamit, de mégse,
azt csak szánom és sajnálom...

refr.:
Múlnak az évek, bármerre nézek,
Látom, hogy nem léptek a fénybe
Mitől féltek? Mért' állok fel egyedül a stage-re?
Miért nem látom fenn kezeitek az égbe'?

Semmit sem bánok, mit a múltban kellett, azt megtettem,
Mindent amit kaptam érte, szívem mélyére rejtettem
Mindaz, ki ismer, az tudja, hitem el sose vesztettem,
Akkor is felállok, csinálom, ha csak én maradok az egyetlen!


Hol vagytok? Merre?
Miért nem játszik senki már velem?
Érzem, egyedül maradtam,
Mégse fordulok el, felétek nyújtom kezem
Láss, hogy ne vezessenek félre és ne húzzanak le!
Járj, hogy elérd a célod, hogyha közbelépnek, meg ne állj!
Sose add fel az álmod, mi felemel az égbe, hogy magasba szállj!
Ne feledd a lelked útra készen áll!