Pedro Sierra - Szívemből / Felejtés

Verse1:

Egyszer volt, hol nem volt, de ez is elmúlt
pár kép mi bennem él, de most eltemet a múlt
homokvárat építettem, mint a lelkes kisgyerek
nem tudtam akkor még, hogy a vége más lehet

cifra palotám, elfújta a hűs nyári szél
már csak emléke, ami még mindig bennem él
katonáim meghaltak, szívemnek darabjai
homok takarja őket, ők is a múlt rabjai

most egyedül ülök, hideg van és félek
hogy elfutnak mellettem, a magányos évek
elhittem hogy valaki, őszintén szeretett
álom volt, talán soha nem is létezett

Még Visszahúznak a szép emlékek
szívem megszakad, ha a múltba nézek
de menni kell, a múlt már nem jön vissza
új élet és új szerelem, mi a rég' könnyeit issza


Ref.:
A levél is egyszer, elszakad a fától,
a tavasz is egyre, távolodik a nyártól
az én szívem is, már más irányba halad
de egy része talán, mindig a tied marad...

Verse2:

Soha nem felejtek, mindig bennem maradsz
emlékszem mikor ígérted, soha el nem hagysz
nem hazudtál, de én nem így gondoltam
én is csak naív kisgyerek voltam

érzem hogy más vár, de nem merek lépni
tudnék-e mással, és az emlékeddel élni
de már nem számít, az ami kínoz
a nyári szél, most új életet hoz

elmúlik minden, halványodik az emlék
nem akarok maradni, én már tovább mennék
szeretlek? igen... lehet hogy így van
de összerakom szívem, sötét szobámban

darabokban volt, de ismét összeraktam
látlak magam előtt, egy darab még le pattan
de valaki mástól, most új ragasztót kaptam
már nem neked akarom súgni hogy szeretlek...
(Halkan ahogy szoktam...)

Verse3:

Tudom hogy mondtam, mindig megvédelek
és ez így is marad, soha el nem felejtelek
igazi kincs volt, amit tőled kaptam
kis időre csak, de a szíved elloptam

Több volt ez nekem, több mint bármi
megtanultam újra, törött szárnnyal szállni
utolsó könnyem érted, az arcomról letörlöm
és halkan annyit mondok: köszönöm