Peller Anna - Padam, Padam

Egy hang kísért nap-éjen át,
Mely poklot és mennyet megjárt -
a múltból jött, akárcsak én..
Szól zenekar, száz hangszer él.

Már éreztem, megőrjít menten
és akartam tudni okát;
de hiába él a szó bennem,
a hang mindig szavamba vág,
őrjítőn hallom tovább!

Padam, padam, padam...
E hang árnyékként rohan velem.
Padam, padam, padam...
Szívem üt és én emlékezem...
Padam, padam, padam,
Gúnyol bántón és fölényesen -
űzi, hajszolja emlékek vad hadát,
a hang, mely múltamba lát.

Hány szerelmed volt? Nem kevés.
Sorsod az emlékezés.
A hang mondja: miért nem tűrsz?
Hisz múltad, mint emésztő tűz.

A húsz évem pergő dobverés,
mind szerelmi komédiák!
Az életem sosem lesz egész,
egy kavargó, zilált világ,
mert a hang közbe kiált.

Padam, padam, padam...
Csupa "szeretlek" utcák kövén.
Padam, padam, padam...
Csupa "örökké" ősz küszöbén.
Padam, padam, padam...
Csupa hazudott, nagy vallomás.
Engem újra az utcára hajt e hang...
Miért ne? Hisz nem lettem más.

Őrült zaj, mely az agymba vág,
hozza elém az árnyak dalát.

Padam, padam, padam...
Látnom kell újból mindazt, mi bánt;
mert a hang, melynek ritmusa őrítő:
egy szív, mely kong, mint a jég.