Gerendás Péter - Lépcsőház

A fedők alól előbújtak a jó szagú gőzök,
és békét vittek az emberek korgó lelkébe.
Szundikáltam, s valaki csengőzött,
Mirjam rám ijesztett, a kapuban elrejtőzött.

Percekig néztem. Végül csöndben hozzám lépett,
s a sutaságot könnyen váltotta mindaz,
amit egykor tudtunk. Láttam a tépett képet,
és otthagytam. Akkor azt hittem, ennyi az élet.

Mindig a lépcsőházban ébredünk ár, hogy mit is tennénk.
El sem kezdődött még, de már menekülnénk.
Valakik a hátunkra mázsás köveket raktak.
Vágyaink után érzelmek keresztjei maradnak.

Fogta a fejem, ahogy azelőtt is, mindig.
Lement a Nap, s vacsorázni szinte fájt,
bár nem figyeltünk arra, hogy mi az, ami illik,
oly sok év után sem tudtunk elválni egy kicsit.

Mindig a lépcsőházban ébredünk ár, hogy mit is tennénk.
El sem kezdődött még, de már menekülnénk.
Valakik a hátunkra mázsás köveket raktak.
Vágyaink után érzelmek keresztjei maradnak.


Mindig a lépcsőházban ébredünk ár, hogy mit is tennénk.
El sem kezdődött még, de már menekülnénk.
Valakik a hátunkra mázsás köveket raktak.
Vágyaink után érzelmek keresztjei maradnak.

Mindig a lépcsőházban ébredünk ár, hogy mit is tennénk.
El sem kezdődött még, de már menekülnénk.
Valakik a hátunkra mázsás köveket raktak.
Vágyaink után érzelmek keresztjei maradnak.