Homonnay Zsolt & Polyák Lilla - Ne engedj el

Mondd, hogy emlékszel még rá
Ránk talált egy hideg éj
Jól hazudtuk, mégsem fáj
Nem számít, hát véget ért

Egyszer rég voltál, néztél csak rám
Engedj, kérlek, más út vár
Volt egy álom egyszer tán
Máshol szebb lesz majd a fény
Végül mégse maradt más
A lélegzetnél is több voltál

Egyszer rég az ég várt még, hittem én
Szétfújt álmok, más nincs, ez vár

Nézz rám, voltak nappalok, éjszakák
Nézz most rám, tudod, változtam más vagyok
Szólj csak rám, hiszen céltalan út vár
Ne engedj el, ne engedj már!

Nézz rám, voltak éjszakák, nappalok
Miért hagytál? Tudtad nélküled meghalok
Szólj csak rám, az a tél most is itt jár
Ne engedj el, ne engedj már!

Mondd, hogy emlékszel még rá
Más nem volt csak te és én
És most olvad el a fény, hát mondd, hol jársz
Egyszer rég voltál, szállni hagytál
Távol jársz már, más nincs, ez vár

Nézz rám, voltak nappalok, éjszakák
Nézz most rám, tudod, változtam más vagyok
Szólj csak rám, hiszen céltalan út vár
Ne engedj el, ne engedj már!

Nézz rám, voltak éjszakák, nappalok
Miért hagytál? Tudtad nélküled meghalok
Szólj csak rám, az a tél mindig itt jár
Ne engedj el, ne engedj már!
Nézz rám! Ne engedj el! Ne engedj már!


Nézz rám, voltak éjszakák, nappalok
Miért hagytál? Tudtad nélküled meghalok
Szólj csak rám, az a tél mindig itt jár
Ne engedj el, ne engedj már!