Halász Judit - A lufballon

A lufballon

Midőn az utca ibolyával
Meg verkliszóval volt tele,
Egy május délbe rózaszínű
Lufballon szállt az ég felé.
A hordár felnézett a kávéház előtt,
Egy rikkancs, egy kofa és több járókelők
Nézték a lufballont, hogy száll, emelkedik,
Amíg csak látni tudták gyarló szemeik,
Szemeik, szemeik,
Amíg csak látni tudták gyarló szemeik.

A rózsaszín lufballon közben
Már ott járt a felhők felett,
Szállott feljebb, feljebb, egyszer csak
A mennyországba érkezett.
Ott aztán elfogták a szép kis angyalok
A rózsaszín gömböt, mely boldogan ragyog,
S szaladtak, hű, vele végig a Tejúton,
Arra kell menni az Istenhez, jól tudom,
Jól tudom, jól tudom,
Arra kell menni az Istenhez, jól tudom.

És labdáztak és futballoztak
Az angyalok közben vele.
Ez jól esett a lufballonnak,
Kérem, csakúgy hízott bele.
A jó Isten elé vitték az angyalok:
Atyánk, a földről jött ez a csuda dolog,
Sosem láttunk ilyet, jaj, benne mi lehet,
Ajándéknak küldték talán az emberek,
Emberek, emberek,
Ajándéknak küldték talán az emberek.

A jó Isten mosolygott erre,
S a lufballont kioldta lent,
A lufballon hosszút sóhajtott;
Ooóh! – így csinált, és összement.
A szép nagy lufballon, sóhajjal volt tele,
Az angyalkák nézték búsan, mi lett vele.
Megtöltenék megint, az vón az óhajuk,
Dehát az angyaloknak nincsen sóhajuk,
Sóhajuk, sóhajuk,
Dehát az angyaloknak nincsen sóhaj