Radioaktív - Péntek este

A fényes nap lassan lemegyeget
De az aszfalt még ontja a meleget
Az autók elfogynak, alszanak az emberek
A járdaszegélyre leteszem a seggemet.
Távoli fények pulzálnak a sötétben
A város kifújja a levegőt - a tüdőmmel érzem, és
Tudom, hogy holnap megy tovább a hajsza,
A taposómalomban, ami a verejtékem issza
De mégis rám száll egy fáradt nyugalom
Mint egy szitakötő, megpihen a vállamon

Tudod, a világért se hagynám cserben a világot
De ha egy fél percig nem akar összedőlni, egy sört felbontok
Igen, az aranysárga lötty örvénylik lefelé a torkomban
És ha nem is ment meg semmitől, azt azért érzem, hogy itt nyugtom van

Tudod, úgy működik ez, mint a biztonsági szelep
Szinte érzem a gőzt, amit az agyam kiereszt
Mert nekem is olykor kényelmetlen a szerep
És ilyenkor ez a legjobb dolog, amit az ember tehet
Mert csinálhatod azt is, hogy addig nyomod, amíg van
Egy fikarcnyi erőd, na de mi jó abban,
Ha az ember minden tartalékot felél?
Ha nem tiszta az agyad, bármit csinálsz, az szart sem ér!
Ezért mondom neked, hogy rakd le a málhát,
És ereszd szélnek azt, ami az agyadban vájkált!
Nincs más, csak te, az ital, meg a város fénye
És ebben a percben nincs is szükség nagyobb bölcsességre!

(2x) Tudod, a világért se hagynám cserben a világot
De ha egy fél percig nem akar összedőlni, egy sört felbontok

Igen, az aranysárga lötty örvénylik lefelé a torkomban
És ha nem is ment meg semmitől, azt azért érzem, hogy itt nyugtom van

Tudod, a világért se hagynám cserben a világot
De ha egy fél percig nem akar összedőlni, egy sört felbontok
Igen, az aranysárga lötty örvénylik lefelé a torkomban
És ha nem is ment meg semmitől, azt azért érzem, hogy itt nyugtom van