Bes - 93-Napjainkig

Miről nem beszélt senkivel,
leírta egy lapra és megosztotta mindenkivel,
Mit nem akart nem is tette meg,
amiben most él, nem könnyedén szerezte meg,

csalódásból csalódásba taszította sorsa,
álmait kemény munkával váltotta falósra,
... sosem támadt gyengébb prédára,
sokszor hajtotta szexuális étvágya,

de volt párszor hogy nemes tett,
alkohol hatására, verekedni megeshet,
szerzett egy-két ismerőst de tudta hol a határ,
tudta jól, de hülye aki megáll,

így cucca nem lett legál, de közönség megszerette,
érezte van még följebb, megoldását kereste,
az arca lassan deres lett, élve temette az élet,
bérletet nem váltott rá, ha akarod hát kérdezd.


re.:
Őt, sokan megismerték az utcán,
nem egy embert járatott le a saját kis cuccán,
volt akik pár szövegét kívülről fújták,
sokszor tekintette társának a csukját.


Teltek az évek egyre többen néztek fel rá,
meg maradt az emberek közt nem hordta fen az orrát,
próbálta a békét, mire háborúval válaszoltak,
bánatában egyedül, de sokszor volt rá támaszkodtak,

... mindig kiküzdte amit akart,
ezer sebet kapott, de egyiktől sem szaladt,
csőbe húzták páran és harag lett a vége,
felszívódott hamar aki levegőnek nézte,

sokszor kérdezte meg, mi a baj?,
lelke eltávozott rég, a teste maradt fiatal,
a zenével egyé vált, a neve immár legenda,
magában a szálkát is, másba nincs is gerenda,

várja hogy ne tereld, lábnyoma ott is hever,
ahol senkinek, tudd nehezen felejt,
sejtette, mert keresztje mindig ott volt kéznél,
minden percben érezte ha a tömegből nézték.


re.:
Őt, sokan megismerték az utcán,
nem egy embert járatott le a saját kis cuccán,
volt akik pár szövegét kívülről fújták,
sokszor tekintette társának a csukját.


Őt, kevés aki követte,
serege se lett nagy, de egyik meg nem kövezte,
álmait le szögezte, nem állathatja meg senki,
amit elért ez a kölyök mondhatni hogy nem semmi,

mégis ugyanúgy nincs már mit el veszteni,
nem bottal verte isten, de mit lehet vele kezdeni,
minden egyes forintért megdolgozott keményen,
mégis lenézte, ki élt apuci zsebében,

ő csak felnézett az égre, mosolygott, majd tovább ment,
későn feküdt este, reggel pedig korán kelt,
minden nap mosolyt láttál arcán,
ha rossz kedve volt, nem sírt senki vállán,

szerette őt mindenki de túl korán el távozott,
magával az ördöggel minden nap találkozott,
egyszer talán visszatér kirakták mert,
kevés ember volt akik siratták meg.

re.:
Őt, sokan megismerték az utcán,
nem egy embert járatott le a saját kis cuccán,
volt akik pár szövegét kívülről fújták,
sokszor tekintette társának a csukját.