Keresztes Ildikó - Gigolo

Hangja mindig tele volt mézzel,
néztem, ahogy előttem ott térdel és vár,
lassan ő az árnyékom már,

azt mondta, a Moulin-ban táncol,
s felhívott vagy naponta hat-hétszázszor is még,
de könyörgött, hogy ez sem elég,

mit tehettem én,
mondd meg már,
titkolni volna jó,
nem más, csak gigolo -

Megbabonázott, ázott és fázott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart,

megbabonázott, rendszámot váltott,
s azon az én nevem állt,
elküldtem párszor, visszajött máskor,
szerelemből ledoktorált.

Valahol még sohasem jártam,
a szerelemnek kövezett utcájában úgy,
hogy összefolyik jelen és múlt,

mit tehettem én,
mondd meg már,
titkolni volna jó,
nem más, csak gigolo -

Megbabonázott, álmában látott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart,

megbabonázott, rendszámot váltott,
s azon az én nevem állt,
elküldtem párszor, visszajött máskor,
szerelemből ledoktorált -

ésszel fel sem fogtam még,
titkolni volna jó,
hogy annyi kincset szórtam szét,
amennyit nem való,
- ő csak egy gigolo.

Megbabonázott, álmában látott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart,

megbabonázott, rendszámot váltott,
s azon az én nevem állt,
elküldtem párszor, visszajött máskor,
szerelemből ledoktorált,

megbabonázott, álmában látott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart - -