Veled, Uram! (rockopera) - Hol tartunk ma már?

(István):
Isten hozott Vászoly!

(Vászoly):
Üdvözlégy felség!
Ez itt családom.

(István):
Megnyugvással látom,
hogy nem tört meg téged,
A hosszú várfogság...

(Vászoly):
Húsz esztendő elrepült,
S nem volt mindig szép.

(István):
Harminc éves munka volt,
Hogy változzon a kép.

(Vászoly):
Volt úgy, hogy gyűlölettel,
Néztem, hogy nem hagyod fel,
És országos már a változás...

(István):
Megbékéltél-e már?

(Vászoly):
Harag nincs bennem,
Pusztán fájdalom.

(István):
Elvesztettem fiam,
országunk trónját nincs ki folytatná...

(Vászoly):
Oly király kéne már,
Kit elfogad a nép.

(István):
Kérdezem hát tőled én,
A trónra vágysz-e még?

(Vászoly):
Ó, István régi nóta,
Talján és német fogja,
S nem vagy te jó magyar király!

Mindenfelé, hol állnak váraink,
Az ősi nemzet sírásói állnak élen,
Feltételem, ha én lennék király,
Hogy magyar ura, magyar honban,
magyar légyen!

De nézd csak István király,
Hol tartunk ma már,
Idegen népek lepték el az országunk...
Hol van már az Isten adta szabadságunk...

(István):
Vászoly, gondol meg mégis,
Látod ezt kívánja tőled asszonyod is
Meg hercegi gyermekeid.