Szenes Iván - Finálé

Együtt:

Gyorsan, gyorsan csomagolni
Cipőt, ruhát, kalapot,
Mert különben szégyenszemre,
Lekéssük a vonatot.

Bányai:

Róza kérem, hol a sárga cipőm?
Megkeresni sajnos nincsen időm.
Vagy bent van a szobában,
Avagy talán kinn a konyhában.
Csak az Isten tudja hová rakta a nőm.

Etelka:

Jaj, én a blúzomat nem találom,
És ez a keresés a halálom,
Anyuka!

Borbála:

Anyuka! Keresd meg a blúzodat! (akasztót nyújt át)
S akaszd el a fogasra magad!

Irma:

Béla, neked rúzsos a kisujjad.
Kivel csaltál meg?

Béla:

A kisujjam? Ugyan! Csak az apu piros tintája fogta meg.

(zene)
Gyanúsítasz, amíg élek,
Mért teszed, magad sem érted,
Pedig úgy imádlak téged, egyetlenem.

Retteginé:

(be)

Itt van ez a züllött színigazgató?
Hol voltál az éjszaka?

Rettegi:

(melodráma)

Itt aludtam a tanár úrnál,
A botrány után féltem a szemed elé kerülni.

Retteginé:

Igaz ez?

Rettegi:

(zene)

Gyanúsítasz, amíg élek
Nyomomban jársz, mint egy véreb
Mint egy nyomasztó kísértet
Kegyetlenem.


Retteginé:

Te kis csacsi! Hát tudod, hogy nekem mindig támad
Egy jó ötletem…A második, harmadik felvonást végig
Tapsolta a közönség.

Bányai:

(kihúzza magát)

Nem csoda, hiszen én írtam.

Retteginé:

Az első! A két következő felvonás már a Kaméliás hölgyből volt.

Bányai:

(fejéhez kap)

Végem van!

(zene)

Együtt:

Ott, túl a domb tetején, ahol a város tornya látszik
Ott él sok pesti színész, aki kőszínházban játszik
Ott frakkban táncol a nép és pénz van bőven elég
De azért nem fenékig tejfel az élet még.
Egy pesti színház sorsa nehéz
Hiszen árgus szemmel lesnek a kritikusok
Bármennyi tapsot kap a színész
Mégis bukásról beszélnek az intrikusok.
Néha egy ócska darab tele házzal megy egy évig
Máskor meg Moliere-t csak a súgó nézi végig.
Hát kérem, szó ami szó
Vidéken élni de jó.
S bár minket induláskor gyakran a nép kaviccsal hajigál
Viszont a bakter szalutál.

(Elővesznek egy sípot, megfújják, szalutálnak zenére, függöny.)