Szabó Eszter - MI muzsikus lelkek

Mikor még nem voltam más, csak szegény,
volt egy bérházban egy kis szobám.
Ó, akkor nagyon boldog voltam én,
sok átviharzott vad éjszakán.
A dalnak éltem s szerelemnek,
oly mindegy volt, ki a babám.
Cuppant a csók, gitárom pengett,
s dalolt hozzá sok cimborám.
Boldog voltam akkor nagyon!

Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk,
mi kóborló gazdag szegények,
az életünk nem holmi vásári lét,
az éveink tarka regények!
Mi kacagva sírunk, a könnyünk mosoly,
az élettől semmit se várunk,
mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk...
Csak hangulat minden minálunk!

Most úrrá lettem, van szép palotám
s a sok kincs benne mind az enyém
s egy angyali tiszta nő mosolyg reám,
mégis mindig bús vagyok én.
Bár ragyogó minden körülöttem.
Hiányzanak a múlt idők,
a léha nők s a vén gitárom
s a cimborák, hol vannak ők?
Boldogtalan vagyok nagyon.

Mi muzsikus ... stb.

Nem kell a pompa s nem kell a fény,
bár visszakapnám kicsiny szobám,
bár lennék újra züllött és szegény,
s várnának züllött lányok rám.
Bár lenne az élet álom,
s ha véget ér ez álmodás,
adjátok vissza vén gitárom
jöjj vissza szép legénylakás,
jöjj vissza, elmúlt ifjúság!