Ákos - Tű a vénán

Kiabáltál, és úgy szavaztál
Hogy szabadjon Neked ezt is
Elfelednéd, de nincs szerencséd
Mert ez fertőzőbb, mint a pestis

Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl
Közben szétszakadsz a gyűlölettől
Egyszer minden lator meglakol
Nem lehetsz otthon már sehol

Neked a hazugság dalol

Az a tű folyton ott a vénán
És Te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled

És bent a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És Te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled

És bent a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel, és járj!

Köpködtél az ég felé
Aztán nyakadba hullott szépen
Zabáltad folyton az életet
De most Te vagy terítéken

Mint aki játszik az ördöggel
Észre sem veszi, hogy az ördög nyer
A bajt kerested, megszeretted
El ne hidd, hogy szabadon enged

A magad erejéből

Az a tű folyton ott a vénán
És Te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled

És bent a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Az a tű folyton ott a vénán
És Te eltűrsz mindent némán
Életed alig lüktet
De szemed a tévére dülled

És bent a kórteremben
A szelíd fehér csendben
Áthasít a zsoltár
Hogy valaha ember voltál

Ember! Ember! Kelj fel és járj!