bugZ - Nem Várt Lebegés

Láthatatlan voltam mindig, nem ismert fel senki soha
Nem hatottak meg a nagy szavak, hidegen hagyott a politika
Idegenek közt küzdök a létért, távoli vidéken futok a semmibe
A valóságtól elszakadnék, de meg van kötve mind a két kezem

Mi ez a nem várt lebegés? – amit érzek, felemel
Mi ez a nem várt lebegés? – itt hagyom a kézjegyem
Mi ez a nem várt lebegés? – nem borít be a feledés
Mi ez, mondd, amit érzek legbelül?

Béklyóimból úgy kitörnék, de nem értem, mi tart vissza
Kapaszkodnék jó erősen, a szívem ver és a lelkem tiszta
Láthatatlan energiáid sűrű erdejében elveszem
Ez egy különleges állapot, de ki mondja meg azt, hogy meddig jó nekem?

Mi ez a nem várt lebegés?

Festői szépségű tájakon soha nem járok már
Az elfelejtett éveket nem sajnálom, s bár
érzem véremben, ha tüskés lelked eltalál,
tudom jól, hogy igazából réges-rég nem fáj

Festői szépségű tájakon soha nem járok már
Ha nehezebbnek tűnik a holnap és ott csak bánat vár
Hát elfelejtem a jövőt, nem nézek előre,
Csak átérzem a jelent, hogy mit várhatok tőle

Mi ez a nem várt lebegés? – nem borít be a feledés
Mi ez a nem várt lebegés? – amit érzek legbelül
Mi ez a nem várt lebegés? – nem borít be a feledés
Mi ez, mondd, amit érzek legbelül?

Az ember nem menekül
Megfogom vagy eltemetem
De mégsem tehetem