Elég voltam mára,
az álom oltalmára,
bízom elmém
elterelném.
A gondjaimról figyelmem,
a világ terhét cipelnem,
ma már nem kell,
de jön a reggel.

Megint ébren töltöm,
az éjszakát és felöltöm.
A béke pajzsát,
az örök hajszát.
Megállítja az este
aki a vesztemre lesne.
Ébredésig lerázom
átölel, akire vágyom

Refrén:
A megbocsájtható bűn a határ (Sosem lépek át rajta)
Ha a szeretet édes otthona vár (Szelíden óv karja)
A tudat szárnyal, ha van, aki ért (Nem riaszt a magasság)
A küzdelem szebb, ha van akiért (Ez nekem az édes szabadság)

Elég voltam mára,
az álom oltalmára,
bízom elmém
elterelném.
A gondjaimról figyelmem,
a világ terhét cipelnem,
ma már nem kell, de reggel
a harci kedvem velem kel.

Szárnyakat, ad ha van, akiért
A küzdelem szebb, ha van, akiért.