Caramel - Párórára

Egyedül távol a világtól,
a fűben fekszem,
mellettem pár madár rikácsol,
de nem zavar engem,
én nézem az eget,
és ellazulok,
úgy némán mintha semmi,
dolgom nem volna a világban.

Egyedül távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom csak hiányzol,
minden percben,
én csak nézem az eget,
és ellazulok,
úgy némán csendben mintha semmi,
dolgom nem volna a világban.

még maradok egy kicsit,
nézem ahogy úszik az égen egy felhő,
szabadban a lelkem megpihen vár a rét,
s az erdőn,
nem hív fel ma senki,
mert nincsen nálam a mobilom,
és a szél úgy simogat,
hogy elfelejtem minden bajom.

Eyedül távol a világtól,
csak halkan dúdolok,
nem akarom megtörni a csendet,
mit a természet alkotott,
csak éppen úgy hogy halljam ezt a kis dalt,
megpróbálok nem kelteni,
nagyobb zajt.

Úgy érzem minden rendben,
ahogy itt a fűben fekszem,
el kellett végre jönnöm,
párórára párórára.
Úgy érzem minden rendben,
ahogy itt a fűben fekszem,
el kellett végre jönnöm,
párórára párórára.

Még maradok egy kicsit ,
nézem ahogy úszik az égen egy felhő,
szabadban a lelkem megpihen vár a rét,
s az erdő,
nem hív fel ma senki,
mert nincsen nálam a mobilom,
és a szél úgy simogat,
hogy elfelejtem minden bajom.

Úgy érzem minden rendben,
ahogy itt a fűben fekszem,
el kellett végre jönnöm,
párórára párórára.
Úgy érzem minden rendben,
ahogy itt a fűben fekszem,
el kellett végre jönnöm,
párórára párórára.