A házunk ég, talán az egész ég!
De nem biztos, nem biztos semmi se még.
Csináltunk, valamit már megcsináltunk,
De nem biztos, nem, hogy a végére járunk.

Ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi korom után!

A felelőség persze nagy teher,
S a vonat elé feküdni senki se mer.
Mit kérsz tőlem? Mit vársz tőlem?
A szobám falára egy kérdőjelet véstem!

Az agyad: ég, ég, ég,
Fényt, fényt, fényt,
Ennyi duma után.

Ref.:
Lehunyom szemem és fázom.
Lázlapom görbéje rég az egekig ér,
az egész ennyit ér!
Néhány hét és még néhány év,
És ott leszünk újra a legelején.
Menetelünk együtt csodákra várva,
Néhány hét és még néhány év.

A dolgok ára, ma még néhány könnycsepp,
De holnap, ha zokogunk, az is kevés lesz.
Generációnk sapkáját szemébe húzza,
S minden baját a másikra fogja.

Fél, fél, fél,
Ma még csak: kér, kér, kér
Ennyi korom után!