Alma együttes - Maxikukac

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy kiskukac, Maxi.
Jól ismertem én, fenn lakott az almafán.
Azt beszélik felénk,
volt neki egy szerelme, a Manci,
csak hát, az a pillangó elrepült egy szél után.

Láttam, ahogy a fán bánatosan üldögél Maxi,
a tekintete váratlanul megakadt a cipőmön.
És mivel a cipőfűzőm
nádszál vékony volt, mint Manci,
egy pillanattal később
már ott csücsült a lábtörlőn.

Könyörögve kérte, hadd lakjon a cipőmben Maxi,
hogy szerenádot adjon az első közös éjszakán.
Megengedtem neki, végülis már messze jár Manci,
s így dalolt a Maxi, mintha ma is hallanám.

Én édes drága Dulcineám,
éljünk együtt az almafán!
És mivel nem látott az orránál tovább,
ezért Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.

Én édes drága Dulcineám,
éljünk együtt az almafán!
Úgy várom már!
De nem látott az orránál tovább,
ezért Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.
Tánc...

Én édes drága Dulcineám,
éljünk együtt az almafán!
És mivel nem látott az orránál tovább,
ezért Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.

Én édes drága Dulcineám,
éljünk együtt az almafán!
Úgy várom már!
S mivel nem látott az orránál tovább,
ezért Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.
Ezért Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.
Ó igen,
Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár.

De Maxikukac és a cipőfűzőm ma egy pár!
Úgy szeretnék én lenni a Maxikukac!