Komár László - Kislányom

Messze járt már a nyári nap,
Őszi délután volt, amikor megláttalak.
Álltam ott, karomban tartottalak,
Megszülettél, tündérország lett a világ.
Azóta is ünnep minden nap,
Egyszerre szép minden gondolat.
Ó, fényes ék, könny és remény,
Gyönyörűség, tündérország lett a világ.

Az életem te vagy nekem,
Sokkal többet legyél velem!
Mert az idő könyörtelen,
Tudod meg nem áll sosem.
Kislányom téged az élet vár,
Kérlek majd gondolj néha rám!
Te a jövő felé utazol,
Én meg vigyázok rád nagyon.

A nyári nap régen messze jár,
Én és anyád csak két idegen ma már.
Amíg itt vagyok, amíg tart a földi lét,
Veled vagyok, azt akarom nagyon boldog légy.

Az életem te vagy nekem,
Sokkal többet legyél velem!
Mert az idő könyörtelen,
Tudod meg nem áll sosem.
Kislányom téged az élet vár,
Kérlek majd gondolj néha rám!
Te a jövő felé utazol,
Én meg vigyázok rád nagyon.

Az életem te vagy nekem,
Sokkal többet legyél velem!
Mert az idő könyörtelen,
Tudod meg nem áll sosem.
Kislányom téged az élet vár,
Kérlek majd gondolj néha rám!
Te a jövő felé utazol,
Én meg vigyázok rád nagyon.

Az életem te vagy nekem,
Sokkal többet legyél velem!
Mert az idő könyörtelen,
Tudod meg nem áll sosem.
Kislányom téged az élet vár,
Kérlek majd gondolj néha rám!
Te a jövő felé utazol,
Én meg vigyázok rád nagyon.
Óóóó, úú, óó, aó!