Keresztes Ildikó - A képzeleten túl

Ha valahogy volna egy motorom,
olyan igazi nagy testvér,
már nem is itt lennék, csak valahol az utakon
tekerném.
Szabadon, ahogy megyek délnek,
átölel a szél. Az idő nem mozog.
Még a minden elején,
valahogyan túl már mindenen.

Ahogy a westernfilmek végén,
lenyugvó napban tűnök el, lassan.
Ahová én megyek, az nincsen.
Vagy senki nem mondhatja el, merre van.

Egy névtelen út fut valahol,
egy távoli híd köti valahová.
Pár megkopott jel, régi falakon
félig még mutatná.
Aki megtalálja, megtalált mindent.
A képzeleten túl jár.
Ez a hely, ahol égi, földi hatalom nincs.
Sose lesz már.

Ahogy a westernfilmek végén,
lenyugvó napban tűnök el, lassan.
Ahová én megyek, az nincsen.
Vagy senki nem mondhatja el, merre van.

Már a nagy mesékből úgysem hiszek el semmit. Semmit.
Rajtam ne uralkodj, én sem kötözök senkit.
Mindenem a szabadság.
Az enyémmel vigyázok rád,
hogy sose fogyjon el a tiéd.
Akkor se, ha én már nem lennék.

Ahogy a westernfilmek végén,
lenyugvó napban tűnök el, lassan.
Ahová én megyek, az nincsen.
Vagy senki nem mondhatja el, hol van.

Ahová én megyek, az nincsen.
Vagy csak a képzeleten túl,
messzebb van.