Napfény után megy a fecskemadár,
Hova száll?
Délnek repül, tudja, arra van a nyár,
Oda száll.
Én sose megyek el, én sose hagyom el
A napfényt, mely itt ég a szemeiden.

Az én életem attól lett boldog,
Hogy nálad talál vigasztalást
És annyi mást.
Az én csillagom itt jár a földön,
Én tőled kapom a biztatást,
És annyi mást.
Az én vágyaim hozzád kísérnek,
Te adsz neki végtelen megújulást.

Észak felől fagyot üldöz a szél,
Ideér.
Hó táltosán, hogyha közeleg a tél,
Utolér.
Én sose megyek el, én sose hagyom el
A csókod, mely adja a nyár melegét.

Az én életem attól lett boldog,
Hogy nálad talál vigasztalást
És annyi mást.
Az én csillagom itt jár a földön,
Én tőled kapom a biztatást,
És annyi mást.
Az én vágyaim hozzád kísérnek,
Te adsz neki végtelen megújulást.
És annyi mást! És annyi mást!