Szenes Iván - CSak az első ötven év a nehéz...

Mikor ötven éves már az ember,
Úgy érzi, elrepült az ifjúság…
Keményen küzd már a korral
És a rárakódott porral…
Mikor ötven éves már az ember,
Nem érti tán az újnak ritmusát,
Emlékein elmerengve
Ábrándozik, néma csendbe’.
De aztán győz az élet ösztöne,
Az ember rájön, nincs még semmi vész!
És bár a szíve néha visszagondol,
De már a szeme csak előre néz…

Csak az első ötven év nehéz,
Aztán semmiség csupán már az egész!
Bár a szívünk nem lesz évről-évre frissebb,
Ám a problémánk, az minden évben kisebb!
Lám, a megtett útra visszanéz,
Most egy három arcú jó vitéz,
Most már gyerekjáték lesz ez az egész!
Csak az első ötven év nehéz!…

Emlékszem, még a kezdet kezdetén,
Nem voltam én sem ilyen nagy legény!
A villanykörte volt csupán a cikk!
Izzó emlékét űzni jól esik!
De hol van az a nyár,
Hol a régi szerelő?!
Jászberényi út
Felett csillog a jövő!

Kis Marika, zakzakzaktik,
Fogja máris rádión,
Hogy a Pista zakazakzakatik
Üzen néki csábítón:

Próza: Itt vagyok a vásáron, a Tokaji csúszik, a pengő úszik!

Ének: Nincsen még hangosfilm, csak zongora,
És szól a Liszt rapszódia
És „csarlsztont” táncol minden emberfia!
Yes Sir! That’s my Baby!
No Sir! Do’nt my Baby!
Yes Sir! That’s my Baby now!

Ne sírj kislány, minden május tovaszáll!
Ami elmúlt, nem tér vissza soha már!
Hogyha halkan jön az alkony,
Ne várj rám a Duna-parton,
Kicsi lány, csacsi kislány!
Ne sírj kislány, felejtsd el a nevemet!
Nézd, az öreg Citadella kinevet!
Lesz majd más, ki szeret téged!
Hidd el kislány, ez az élet,
Rohanó, suhanó szó!