Wamsz - A végzet

Most már én is dolgozom, kijártam az iskolát.
Napra napok zuhannak, de nem dob fel a szabadság.
Egyik napra a másik, egyik évre a másik.
Bosszankodom ha meleg van és a testem fázik.

Refr1:
Már régen elfeledtem, hogy Isten köpte ki a lelkemet.
S angyalok torz lenyomata, mit bőröm elfedett.
Már régen elfeledtem, hogy Isten köpte ki a lelkemet.
S angyalok torz lenyomata, mit bőröm elfedett.

Pontosan fizetem minden költségemet.
Tüdőszűrésre évente utam egyszer elvezet.
Félreértés lehet csak, semmi, semmi más,
Hogy visszarendeltek kontrollra szűrés után.

Refr1.

A doktor kedvesen fogadott, s a székre mutatott.
Szivarral kínált, s közben mosolygott.
És szemem közé köpte sorsomat - gyilkolj rabolj bármit megtehetsz.
"Még egy éved van hátra itt barátom, gyilkolj rabolj, bármit megtehetsz!"

Refr2:
A társadalom még fel sem ocsúdott, te már messze vitted testedet.
De csak egy évig szabad a gazda, aztán a halál kézen fog s elvezet.
Kézen fog és elvezet.

A vécében okádva sírtam, rohantam folyosókon, szobákon át.
Imádkoztam, hogy ne rendezzen a testemben a rák orgiát.
A szőnyegre görnyedve üvöltöttem, s rohantam lépcsőkön, tereken át.
Könyörögtem, hogy ne rendezzen a testemmel a rák orgiát.

Refr2

Harmadnapra feleszmélve, megtisztulva, feloldozva
magához rántott a való világ.
És kisöpörve 30 év gátlását, ösztöneimet felszabadította a rák.

Refr2