Anconai szerelmesek /musical/ - Re Di Cuori

Csak rám néz, máris értem miért épp nőnek születtem.
Csak kifekszem, és lefekszem.
Csak annyit kér, hogy kicsit szeressem.

Szépnek látom bár nem épp egy ifjú Montague.
De bőre izzó, mégis jó szagú.
Ha vadul néha, az nagyon jó.
Ha szelíd máskor, hát az is jóóóó...

Jajj már folyton egymásra vágyunk.. ő rám én meg rá...
Nem szégyenlem, elszédít a vágy szédít a vágy,
reccsen az ágy...

..............................

Jajj már folyton egymásra vágytunk rám nézett és kívánt
és sírt a dívány, úgy ölelt át...
Ilyen egy férfi én nem vágytam másra...
Ha nem is szép, de nekem jó!

Irigyen figyellek de aztán jó.

Csak bánom már, nem értem miért épp nőnek születtem?
De vajon mond mit tehettem?
Hisz' Tudod jól, hogy nagyon szerettem.
Én szépnek láttam bár nem épp egy ifjú Montague.
De bőre izzó volt, és jó szagú.
Ha vadult néha, az nagyon jó.
Ha szelíd máskor, hát az is jóóóó...
Jajj már folyton egymásra vágytunk.. ő rám én meg rá...
Nem volt kecmec, szédített a vágy szédít a vágy,
reccsent az ágy...

így hát már folyton egymásrnak estünk rám néz és kíván
és sírt a dívány, úgy ölel át...
Ilyen egy férfi én nem vágyom másra...
Ha nem is szép, de nekem jó!

Az ágyam nyikorog az élet szép!

Ha nem is szép de nekem jó!

Csak neked szép de nekem jó!