Szenes Iván - Segítség, nyertem!

Kéményseprő vagyok, ezt jól látni rajtam, azt hiszem,
A szerencsét minden házba, mindenkinek én viszem,
Nekem is volt szerencsém, de abba nem volt köszönet,
Ha nem hiszik el, rögtön meg is győzök Önöket.

Elárulom tehát, hogy most panaszkodni jöttem én,
Mert nincs nálam szerencsétlenebb ember e földtekén,
Elmondom, hogy miért lett ily szörnyű nagy a bánatom:
Mert pár hete volt a lottón egy ötös találatom!…

Míg zsebemben csak egy árva tízes lapult egyedül,
Nyugodtan teltek napjaim, éltem vígan, remekül,
Mióta a sok-sok százezer forintot felvettem,
Egy üldözött, idegileg tönkrement ember lettem!…

Már első nap felkeresett több, mint százezer rokon,
Betörték az ajtómat, és bemásztak az ablakon,
Feldúlták a lakásomat az első nap elején,
Zsúfolódtak ágyon, padlón és a szerkény tetején!…

Jött 20 ezer nagynénikém, 40 ezer bácsikám,
Volt olyan, ki azt magyarázta, hogy ő a nagypapám,
50 ezer forintokat kértek tőlem fejenként,
S mert nem adtam, összevertek együtt is, meg egyenként!…

Egy férfi, kinek a korát 80 évre tehetem,
Sírva mondta, hogy ő az én törvénytelen gyerekem,
Ez a tipp sok mamának is eszébe juthatott, mert
Indítottak ellenem ezer gyermektartási pert!...

Törvényszéki tárgyalásom volt 150 naponta,
Nem követeltek tőlem, csak félmilliót havonta,
S mert senkinek sem fizettem, sem együtt, sem fejenként,
A mamák is összevertek együtt is, meg egyenként!…

Jött rengeteg feltaláló jobbnál jobb ötletekkel,
Egyik feltalálta a vajas kenyeret retekkel,
Ha pénzt adok ötletéhez, azon mi csak nyerhetünk,
Adjak százezret és retket közösen termelhetünk!…

Egy másik kiagyalta a mesterséges kukacot,
Horgászoknak eladhatna belőle sok tucatot,
Egy adótiszt csak önállósítási kölcsönt akart,
Kétszázezret adjak és ő nyit egy adóhivatalt!…

Egy optikus csodás szemüveget adott át nekem,
Százezerért vegyem meg és látni fog a vakbelem,
Mivel mindet elzavartam, vad szitkokra fakadtak,
Elvertek, hogy testrészeim duplájukra dagadtak!…

Jött sokezer nő is, aki mind megkérte a kezem,
Mind azt mondta: lúgkővel önt képen, ha el nem veszem,
Tömérdek nő rikoltozta, hogy odavan éntőlem,
A legtöbbjén nem segített volna a méhpempő sem!…

Szaladtam előlük, pincébe le és padlásra fel,
Ők utánam s a végén a kéménylukban kaptak el,
Mikor bevallottam neki, hogy egyszer már nősültem,
Úgy megvertek, hogy tetőmtől talpamig megződültem!…

A nők után jöttek, akik új dologgal kínoztak,
Ezrével olyanok, akik eladó holmit hoztak:
Húrnélküli citerát és citera nélküli húrt,
Kenyeret, mit állítólag még Madame Pompadour gyúrt!…

Hoztak japán könyveket és hoztak kazánsalakot,
Hoztak fókabőrből készült száz eszkimó kalapot,
Hoztak lila cipőzsinórt, húsz hordó tengervizet,
Kalitkában keselyűt, de abból mindössze tízet!…

Hoztak használt villanykörtét, harmincezer darabot,
Házőrző kutyát, mely rögtön össze-vissza harapott,
Nehogy ők is megverjenek, nekik egy szót se szóltam,
A lichthóf-ablakon át a lakásból megpucoltam!…

Egy hete az utcán élek, haza menni nem merek,
Mielőtt megölném magam, segítsetek emberek!…
Elmondom, hogy mit kívánok, az óhajom elsírom:
Vegyék vissza a sok pénzt, mert ezt tovább már nem bírom!…