Ott túl a domb tetején,
Ahol a város tornya látszik,
Ott él sok úri színész,
Aki kőszínházban játszik.

Ott nagyban táncol a nép,
És pénz van bőven elég,
Számunkra sajnos ottan
Nincs lehetőség még.

A vándorszínház sorsa nehéz,
Hiszen bármit játsszunk, gyakran épp kifütyül,
De furcsa szerzet, jaj a színész,
Már az éhségtől nem lát, de tapsnak örül.

Hányszor voltam színpadon büszke király,
És mint király, hányszor nem hallottam én,
Hogy a népnek mi fáj.

Hányszor voltam púderes, ócska bohóc.
Aki két bukfenc közt kultúrát ád,
S egy mosolyért olyan hálás.