Cseh Tamás - Soltész Baba

Egy éven át Soltész Babát imádtam én.
Villája volt, jó szaga volt:; volt hát remény.
Semmi hamis, szerettem is,
de a múlt év telén,
múlt év telén Baba,
mert Afrikában volt az apja követ,
őt látogatni ment,
s villájukban hagyott engemet.

S én ott egy villában
őszintén sajnáltam,
de egy sütőipari szakmunkás tanulólányban
vigaszom találtam.

És két hónapon át
önön ágyában én megcsaltam Babát,
ki elhitte nekem,
hogy közéjük szépen majd én beilleszkedem.

Két hónapon át én csaltam Babát - ez vagyok én.
Megadtam nekik, most leshetik, hogy e kisregény,
hogy e kisregény, és benne én, a szegénylegény.
Hogy mindez mit jelent,
hogy bennem ily szociális indulat feszül.
Hogy én ott egyedül
egy sütőipari szakmunkás tanulólánnyal
éltem remekül.

És interurbánon őszintén sajnálom,
Babát is gyaláztam,
ki bőgött Afrikában,
és összes Whisky-jük
jegesmedvéknek a bőrére dűlt,
és ebből is kiderült,
hogy bennem szociális indulat feszül.

Egy éven át Soltész Babát sirattam én.
Ő szeretett csak engemet, lett vón remény.
De ilyen vagyok az indulatok vad terepén.
Nincs más nekem, csak hát mi lényegem:
Szegénylegény.

Astoria megálló - mondta ekkor egy géphang.
Antoine pedig azt, hogy:
- Tovább Desiré, tovább Desiré!
'76, '76, Desiré.
Desiré, édes sámánom, '76.
Rejtezz! Rejtezz! Rejtezz, Desiré! '76.
Tánc, Desiré, tánc, Desiré, '76, '76, '76.
És Desiré kettévágta a karjait ...
... sikongatott ... pörgött, miközben a szerelvényben
a bódult tömeg ütemesen tapsolt és egyszer,
amikor már Desirének már csak a szeme fehérje látszott,
akkor, akkor azt mondta és dehogy mondta kiáltotta, hogy:
'76 helyben járás, '76-ban kiderül, hogy nem lesz semmi.
'76-ban kiderül, hogy majd, majd a 80-as években talán,
akkor majd, akkor majd lesz valami, addig semmi.