Ossian - Ki véd meg

Szárnyak nélkül szálló álmok
Rocksztár lesz majd, erre vágyott
Sokkal különb mint a többi
Nincs középút, minden vagy semmi

Bejött lassan, verejtékkel
Nélkülözve, sok kemény évvel
Ott fent állt, ezrek lesték
Fényzápor mosta a testét

Ha meghalnak benned a hangok
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától, mondd el

Néhány évig gördült minden
Csillaggá vált egy festett égen
Sok mindent nem látott át
Ártatlan tudatlanság

Álltam gyakran az elsõ sorban
Minden szavát kívülrõl fújtam
Hitte tudom és én is hittem
Néhány dal és más lesz minden

Ha meghalnak benned a hangok...
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától, mondd el

Eszköz volt csak, rájött szépen
Apró csavar egy kibaszott gépben
A rock-üzlet feldolgozta, kifacsarta
A szemétre dobta

Évek teltek, felõrölték
Néztem ahogy a színpadra lép
Arcán mosoly, éppúgy mint rég
De szeme üres, hidegen ég

Ha meghalnak benned a hangok...
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától

Ha meghalnak benned a hangok...
Elfelejtik az arcod
Egyedül maradsz és fázol
Ki véd meg az éjszakától, mondd el

Belül tudom néha érzi, hogy talán
Mindent újra kéne kezdeni... de nem lehet