Illés együttes - Gondtalan évek

Itt van minden srác a téren,
félve nézem álomképem,
zöld a fű, kék az ég.

Jön sorban most sok-sok emlék,
úgy nevetnék, hogyha mernék,
ám a kép eltűnik hamar.

Még egy percet úgy maradnék véle én…

Elmúltak már a gondtalan évek,
visszanézek, hátratekintek,
szép a kép, álmodom.

Tudom: lassan-lassan fel kell kelnem,
el kell mennem, megkeresnem
álmomat, indulok hamar.

Már egy percig sincs tovább türelmem.

Ó, Anyám, ne ébressz most fel!
Talán többet nem jöhetnek ők már el.
Mondd miért?

Kint, látod, sötét még az ég.
Ó, Anyám, hagyj aludni, álmodni velük még.

Felnőttem én, és fájón látom:
sok barátom, minden álmom
messze, messze tűnt, elszaladt.
Mi maradt?

Elvittek sok együtt szerzett
féltett kincset, boldog percet.
Az álomkép visszahozta most.

Ó, Anyám, hagyj aludni, had álmodjak még!

Elmúltak már a gondtalan évek,
visszanézek, hátra tekintek,
szép a kép, álmodom.

Tudom: lassan-lassan fel kell kelnem,
el kell mennem, megkeresnem
álmomat, indulok hamar.

Már egy percig sincs tovább türelmem.

Ó, Anyám, ne ébressz most fel!
Talán többet nem jöhetnek ők már el.
Mondd miért?

Kint látod sötét még az ég.
Ó, Anyám, hagyj aludni, álmodni velük még!

Felnőttem, és fájón látom:
sok barátom, minden álmom
messze tűnt, elszaladt.
Mi maradt?

Elvittek sok együtt szerzett
féltett kincset, boldog percet.
Az álomkép visszahozta most.

Ó, Anyám, hagyj aludni, had álmodjak még!