Bródy János - Véletlen találkozás

Véletlen, hogy éppen arra jártam
egy délután a másik oldalon
Úgy jött felém ott azon az utcán
hogy nem tudtam, kivel találkozom

- Megismersz? -kérdezte tőlem
és a szeme olyan furcsán csillogott
Én átöleltem őt és vigasztaltam
hogy igazán semmit sem változott

Beültünk a régi cukrászdába
a gyűrűjén csillant a napsugár
Nem kérdeztem tőle mégis mondta
hogy férjhez ment 3 éve már

És elmondta, hogy van egy kertes házuk
Lőrincen, hol tiszta a levegő
a férjével egy üzletet csinálnak
és hál\'istennek akad még vevő

A kávéját cukor nélkül itta
de mosolya még mindig a régi volt
Az motoszkált bennem, hogy miért is lett vége
- Hát igen, nem is tudom

És megpróbáltunk beszélgetni arról
hogy mi volt régen, s hogy most mi van
De úgy tűnt, hogy az emlékeink csalnak
hisz az élet soha nem volt gondtalan.

És azt mondta, hogy a boldogság csak egy álom
a remény és a csalódás között
Én nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre
s egy angyal szállt az asztalunk fölött

És felgyúltak a lámpák a téren
és azt mondta, hogy most már mennie kell
S mikor elváltunk végül, még elmondhattam volna
- Hát igen, vagy már nem is tudom