Nagy Anikó - Tanulod a szakmát

Album: nincs kép
Előadó: Nagy Anikó
Album: Keressük!
Szövegírók: Miklós Tibor
Zeneszerzők: Stephen Sondheim
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 2988 alkalommal

Beküldő

Farinelli

Farinelli

Pontszám: 393

Dalszöveg

Légy naggyá,
így egyszerűen: naggyá!
Élj azzal, amit kaptál,
és ne töprengj az árán.
csináld amit kell!

A művészet könnyű -
ez szép, de nem igaz!
Művészkedni könnyű,
míg a tojáshéj rajtad!

A látomás magánügy,
ha tovább nem adod!
A dal, mit nem hall senki:
halottnak a csók!
Csak az hat, ami él!

Apránként összerakni mindent,
részenként kidolgozni, szépen, pontosan,
minden egyes perccel hozzátéve,
amit egy-egy részlet megkíván:
nem elég a látomás, az ötlet,
hogy valósul meg, attól függ minden:
tanulod a szakmát...!

Grammonként...
méricskélsz, kicentizve mindent,
cseppenként, adagolva, mindent kipróbálsz,
ha lapokat raksz és közben reszketsz,
hátha mit építsz, kártyavár,
odafigyelsz, minden józan szóra,
megvitatod újból pontról-pontra,
hiába sok gőzös-lázas álom,
hogy az egész biztos lábon álljon,
ez munka - semmi más,
hát tanulod a szakmát...!

Apránként...
láncszemként, összefűzve mindent,
még és még!
Itt és ott
feldolgozni érvet, véleményt.
Ahogyan a jogtudós a törvényt,
ahogy a zenész a hangszerét ismeri,
hisz alkotni csak így tud:
ne reméld, hogy ennél könnyebb sors jut!

Mért lenne könnyű,
az, hogy minden kis részlettel
tisztában légy,
és közben mindenkor tudd:
mindez, hogy lesz egésszé?

Hiszen amit próbálsz, mind oly zűrös,
mint akit a balsors régen üldöz,
gyötör a sok lelki baj, a végzet,
fenyeget a bukás, érzed; véged!
Csak fel ne add!

Így rakj fel foltokat a képből:
kell egy cél - az se baj, ha néha
mellélősz...!
Másoknak a magánélet fontos
neked csakis az, hogyösszehozd,
azt amit műnek hívnak egykor,
de te most mégse erre gondolj,
hiszen amit csak most csinálsz, csak próba,
hogy végűl, rátalálj a Hangra!

Mért volna könnyű,
az, hogy minden nap úgy indulj,
benned van mindaz, miről azt mondják majd:
ez a műfaj csodája!

S ha nekik nem kell, csak a régi,
csakis a megszokott a jó,
vedd át a régiektől mindazt,
ami csak értékes és vonzó!
Legyél a híd két messzi part közt,
legyél a rég várt folytatás.
Lesz munkád, még
hogy mindezt valóra váltsd!

Légy új lány - a régi nagyok útján,
légy öröktűzű vulkán,
s ne csak tűnő hullám
a divat tengerén!

Apránként összerakni mindent,
részenként, kidolgozni, átfésülni még:
rámehetnek hónapok és évek,
azután még szerencse is kell,
ahhoz, hogy ismert légy, hogy feltörj,
és ha a siker végre eljön ...mert eljön!
Vele jön az újabb - újabb munka
nekikészülsz minden dalnak újra,
keresed, hogy - hogy lehetne másképp,
megmutatni minden rejtett színét,
akarod, hogy minél többen értsék,
mindezt nem a hírnévért, a pénzért,
hiszen a küldetés a fontos,
amért érdemes, hogy dolgozz,
hogy művésszé legyél:
tanulod a szakmát...!

Apránként, részenként,
mondatról - mondatra,
taktusról - taktusra!
A mozgás, fintor,dallam, játék,
kudarc, pofon, mosoly, remény,
intés, tudás, érzés,
egynap össze áll:
ez a művészet már...!
 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2019 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
// //
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább
//