Janicsák Veca - Fekete, szürke és fehér (Lebegés)

Táj, fekete ég,
szívemben olvad lassan a jég
Forró lég, remeg a tér,
szürkéből így lesz újra fehér

Kell valami más,
valami hív, valami húz
Kell megváltás,
feloldozás, valami új

Én hozok neked feloldozást,
hozz nekem te is megváltást
Szomjazó virág, megfagyott faág,
ez vagyok, szeress, kérhetsz mást

Sóhajtok, szomjas száj,
éhes szív, ölelj át

Táj, fekete ég,
szívemben olvad lassan a jég
Forró lég, remeg a tér,
szürkéből így lest újra fehér

Kell őszinte, szép,
önzetlen valóság
Kell vad lebegés
fenn és lenn, ettől más
Én hozok neked feloldozást,
hozz nekem te is megváltást
Szeress, kérhetsz mást

Sóhajtok, szomjas száj,
éhes szív, ölelj át

Táj, fekete ég,
szívemben olvad lassan a jég
Forró lég, remeg a tér,
szürkéből így lesz újra fehér

Táj, fekete ég,
szívemben olvad lassan a jég
Szomjazó virág,
megfagyott faág,
ez vagyok, szeress, kérhetsz mást

Elmosódó táj, fekete ég, szívemben
Olvad lassan a jég, én hozok neked
Feloldozást, hozz nekem
Te is megváltást, szomjazó virág
megfagyott faág, ez vagyok
Szeress, szürkéből
Így lesz újra fehér

Izzó táj, fekete ég
Szívemben olvad
Lassan a jég
Forró lég, remeg
A tér, szürkéből
Így lesz újra fehér