Szakácsi Sándor - Álomfejtés

Egyszer régen volt egy álmom,
olykor most is látom még:
szállok hasig húzott lábbal,
minden más csak állókép.

Állnak rokonaim, idegen az arcuk,
és míg röpülök, szomorodom el,
szállok, suta kölyök ide-oda körben,
többé sehova se tűnhetek el.

Itt egy árnyék, ott egy fényfolt,
itt egy lámpa, ott egy nap,
itt egy kályha, ott egy nyár van,
látom mindet mindennap.

Hipp-hopp, röpülök a folyosón körben,
közben kelepel a szívemen a csend,
szállnék tova, de a falakon jel van,
így hát maradok a házban fenn.

Az álmom a bérház, amely folyosókba rejt,
és ha egyszer majd zuhanok, a macskakőre ejt.
És mállik a vakolat, és mállik fönn az ég,
és mállik egy körút menti gyerekkori álomkép...

Arcom rémült, szürke kőarc,
hiszen szédít már a csend.
Itt az égbolt alsó csücskén
hol van a lenn és hol van a fenn?

Hipp-hopp, röpülök a folyosón körben,
közben kelepel a szívemen a csend,
szállnék tova, de a falakon jel van,
így hát maradok a házban fenn.

Az álmom a bérház, amely folyosókba rejt,
és ha egyszer majd zuhanok, a macskakőre ejt.
És mállik a vakolat, és mállik fönn az ég,
és mállik egy körút menti gyerekkori álomkép.


Az álmom a bérház, amely folyosókba rejt,
és ha egyszer majd zuhanok, a macskakőre ejt.
És mállik a vakolat, és mállik fönn az ég,
és mállik egy körút menti gyerekkori álomkép.

Az álmom a bérház, amely folyosókba rejt,
és ha egyszer majd zuhanok, a macskakőre ejt.
És mállik a vakolat, és mállik fönn az ég,
és mállik egy körút menti gyerekkori álomkép...