Gergely Róbert - Búcsú Jamaicától

Száll a csónak a kék vízen
és a nap már fenn csücsül egy vén hegyen.
Minden oly vidám, a csodás táj
lenevet rám, de mégis a szívem fáj.

Hiszen visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Kinn a parton gitár peng
és a dal szívemben tovább zeng.
Ragyog az ég, oly vakító,
derűs arcát nyújtja Mexikó.

De hát, visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Sétál az utcán a sok leány,
szemük nevet, csodás, szép mindahány.
Cseng a hangjuk, felém száll,
ám a szívem hű marad, másra vár.

Hiszen visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.

Visszahúz a szülőföld,
szép hazám, kis Jamaicám.
Egy kicsike ház, minden oly gyönyörű zöld,
ahol vár reám a tenger és egy szép leány.