Gergely Róbert - Marina

Nem filmcsillag volt Rómában Marina,
Csak egy kis karcsú szőke balerina.
A jobbszélen az első volt a sorban,
S én vágyakozva néztem mindig őt.

Ha esténként a kiskapuban lestem,
Csak némán álltam szólni sose mertem.
Csillagfényes forró nyári este
Így sóhajtoztam ablaka előtt:

Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én.
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém.

Nyílt az ablak csendben
Szólt a kislány menjen,
Maga még nem ismer engem,
Ó no no no no no!
S az ablak zárult csendben
- meg se hallgat engem -
csak a visszhang cseng fülemben:
Ó no no no no no.

Egy szép nap aztán úgy hozta a sorsom,
Egy kétüléses autót vettem olcsón,
És este már a kiskapuban álltam
És szívrepesve vártam Marinát.
Ő jött és nyombam kiskocsimra nézett,
A két szemében vágyak tüze égett.
Csak mellém ült s egy árva szót sem kérdett,
Úgy hallgatta a régi vallomást.

Marina, Marina, Marina,
A csókodra szomjazom én
Marina, Marina, Marina,
Hát kérlek, hogy légy az enyém.

Két karomba vontam, megcsókoltam nyomban
Mire szemlesütve mondta:
Ó no no no no no.
Én vágykozva kértem,
Légy a feleségem,
Mire sajnos így szólt nékem:
Ó jó jó jó jó jó.