Steve Antal - Eredeti maradtam

Te önmagad mása vagy, egy meddő álom,
Olyan nagyot mondasz, hogy alig fér ki a szádon...

Égetnek a lángok, mindent előre látok,
Nem hallok semmit, csak tátog a szátok,
Semmit se bánok, senkit se szánok,
Éhes vagyok, enni akarok, csorog a nyálam...

Egy dolog számít, hogy ki vagy, hogy honnan jössz,
Hogy hova tartasz az mellékes, nem számít,
Ami kellett, amit kellett azt megtettem,
Kiderült ki ment el és ki maradt mellettem,
Amikor elkezdtem, én nem terveztem,
Ellenem voltak sokan, de mind elvéreztek,
Semmit se érzek, nyom a harag, húz a lélek,
Sokan nem hittek bennem, hogy visszatérek,
A család, a vérem, az évek, az élet,
Ha újra születhetnék akkor se cserélném el,
Nincs elégtétel, nézz bele a szemembe,
Megjártam a poklot, ez a szegények zenéje,
Középosztály, ahonnan jövök: külváros,
Ragadozó ösztön, mindenbe a bűnt látom,
Hidegen hagy minden, emlékek, foszlányok,
Alkohol, drogok, körbe vesznek a rossz lányok,
Minden a régi, amit mondok azt értik,
Ne szegd meg a szavad, állj fel legyél férfi,
Az vagy amit mondasz, az leszel amit megeszel,
Hol van az arany, régóta viszem a keresztet,
Körülöttünk korlátok, ne légy korlátolt,
Szabadnak születtünk, nem tarthatnak pórázon,
Jár a szátok, kit ismer el a szakma,
Kutya ugat, nagy a szája, kicsi a farka,

Ez vagyok én, minden szövegem gyilkol,
Nem adom el magamat, ilyen egy magyar B-Boy,
Ez most nektek szól, ez most tőlem jön,
Nem a könyvekből, elő a könnyekről,
Lehet pénzed, lehet neved bármi,
De ha nem tudod ki vagy ezekből semmi se számít,
Senki se számít, minden kell amit látok,
Félek becsukni a szemem, látom a saját halálom,
Az életről beszéltek de nem láttok semmit,
Ti a véremre szomjaztok, de nem értek el,
Engem nem érdekel, én nem játszom másnak,
Nem ért meg a világ, kitaszít, hogyha más vagy,
Én önmagam vagyok, látom rajtad, hogy zavar,
Nem Pesten születtem, de nem töröm a magyart,
Te önmagad mása vagy, egy meddő álom,
Olyan nagyot mondasz, hogy alig fér ki a szádon,
Ugyan azok vagytok mind, lejárt lemez,
Az elme, a valóság, a zene, a szerek,
Szemet szemért, ez túlélő ösztön,
Minden utca hozzám beszél, halott költők,
Nem lettem direkt más, végül is kinek fáj,
Mondhattok bármit, itt mindenki dilettáns,
Aki bújt aki nem, egy őszinte álszent,
Én vagyok az egyetlen, a hiányzó láncszem...

Az életről beszéltek de nem láttok semmit,
Ti a véremre szomjaztok, de nem értek el,
Engem nem érdekel, én nem játszom másnak,
Nem ért meg a világ, kitaszít, hogyha más vagy,
Én önmagam vagyok, látom rajtad, hogy zavar,
Nem Pesten születtem, de nem töröm a magyart,
Te önmagad mása vagy, egy meddő álom,
Olyan nagyot mondasz, hogy alig fér ki a szádon...