Hofi Géza - Szeretsz engem? (Cserháti Zsuzsával)

(Hofi):
Szeretsz engem?

(Cserháti):
Hogy én mit?

(Hofi):
Szeretsz engem?

(Cserháti):
Hogy én téged?

Már a lányok férjhez mennek,
majdnem ránk szakad a ház.
S te itt állsz, ilyet mondsz.
Mi jött rád? Idegláz?
Agyadra ment a sok gond?

(Hofi):
Golde, még nem feleltél.
Most mondd: Szeretsz engem?

(Cserháti):
Bolondság.

(Hofi):
Tudom. De szeretsz engem?

(Cserháti):
Hogy én téged?

Én huszonöt évig mostam rád,
főztem rád, varrtam rád.
Neked szültem öt szép lányt,
te meg csicseregsz nékem, akár egy kisdiák.

(Hofi):
Golde!
Nem volt szabad rád néznem, csak az esküvőn.
Jött az est...

(Cserháti):
Jött az éj.

(Hofi):
Kicsit féltem.

(Cserháti):
Hát még én.

(Hofi):
De a szülők mondták:
Meglásd, majd csak megszokjátok egymást.
Most kérdem tőled, Golde: Szeretsz engem?

(Cserháti):
Vén szamár.

(Hofi):
Tudom. De szeretsz engem?

(Cserháti):
Hogy én téged?

Már huszonöt éve élünk így:
küszködünk szenvedünk.
Közös a párnánk, s minden más.
Ez szerelem, mi más?

(Hofi):
Tehát szeretsz?

(Cserháti):
Igen, azt hiszem.

(Hofi):
És én ugyanazt hiszem.

(Együtt):
Ez így volt eddig is, jó tudni ezt.
Jön még huszonöt év, s mindig így lesz.