Homonnay Zsolt & Polyák Lilla - Te meg én

Te meg én

Csak túl sötét az éjszaka
Csak túl sok felhőt rejt az ég
Csak késik még a hajnal
Ezt megértem én

Most itt maradt a szenvedés
Most úgy tűnik, hogy nincs tovább
A csendbe hull a kérdés és minden megy tovább

Most is vár, most is vár
És jön egy pillanat, ha érzed
Csak rád vár, ami vár
Minden álmod őrzöd rég
Hisz legbelül egy régi érzés szól hozzád
Az életed, amit kérsz, ott vár rád

Az ajándék, mit megkaptál
Hogy szerethess, akárhogy fáj
S a széjjeltépett emlék
Az is tiéd már

Csak óvd meg jól és hallgass rám
Hisz úgy is lesz, ki rád vigyáz
Ne hagyd, hogy árnyék váljon
A szétszórt álmokból

Ma is vár, ma is vár
Amit egyszer mástól kaptál
Most is vár, ma is vár
És tiszta, mint a hold
Ez az egyetlen, mit jól megértettem

Refr.
Te meg én, te meg én
És amíg szívünk dobban,
Nem kell félned már
Te meg én, te meg én,
Egyszer emlék lesz, ami fáj
Hagy higgyek benned,
Mert annyi minden vár még ránk
Az élet az, amit vársz
Itt vár rád

Karod kitárnád, akkor átölel a világ
Téged látlak az úton, visz tovább
Hát lépjük át a fáradt éjszakát

Várj még rám, várj még rám
Most ez az élet, éld hát végre
Vár még rád, vár még rád
És tiszta, mint a hold
Mert az egyetlen, mit jól megértettem

Te meg én, te meg én
És amíg szívünk dobban,
Nem kell félned már
Te meg én, te meg én,
Egyszer emlék lesz, ami fáj
Hagy higgyek benned,
Mert annyi minden vár még ránk
Az élet az, amit vársz
Itt vár rád

Az élet az, amit vársz
Itt vár rád