Kútvölgyi Erzsébet - Mylord

Üdvözlöm önt Mylord,
üdvözlöm nálam itt,
Kinn hideg szél sikolt
itt tűzhely melegít.

Ne legyen bús, Mylord
örvendjen én velem,
Mindegy ha bármit mond,
csak őszinte legyen.

Én láttam önt Mylord,
de ön csak ment tovább,
Mint aki ott sem volt,
Úgy nézett rajtam át.

Én suroltam kezét,
De ön végig se mért,
A páncélja a büszkeség
Tán az égig ér.

A köpeny mint uszály
A vállán röpdösött,
Így megy egy király,
A semmi nép fölött.
s az oldalán egy nő...
Tán szebb nem is lehet...
A szíve, mint a kő
Kemény lett és hideg

Üdvözlöm önt Mylord
üdvözlöm nálam itt,
Mindegy ha bármit mond,
csak őszinte legyen.

Nem gondolt arra ön,
Hogy minden romba dől,
Egy óriási hajó idejön,
Messzi táj felől...
A tündér szemű nőt,
A hajó vitte el,
S a napot oda fenn,
Felhő takarta el.
Hát ettől sírni kell...
De mért néz így rám?
Könnyet nem érdemel,
Egy tündér szemű lány?
Hallgasson rám Mylord,
Hisz ön egy nagy gyerek,
Feledje el mi volt,
Én nálam jobb lehet.

Félre a bú Mylord
A könnyet bízza rám
Dalolok önnek most...
Egy románcot talán.
Figyeljen rám Mylord,
Bánatot mért keres?
De hisz ön sír Mylord,
Nem hittem volna ezt.

No igazán Mylord, Nevessen rám Mylord!
Akarni kell a jót, s a rossz a múltba hullt
Így kell ezt, Így Mylord! Kacagjon hát Mylord!
Na daloljon Mylord! - Tra - ra - ra....
Most aztán táncra fel! Táncoljon így Mylord!
Bravó Mylord! ... Ez az Mylord!