Szécsi Pál - Az égi lámpagyújtogató

Járkáltunk, sétáltunk órákig a téren,
sehol egy üres pad, foglalt minden szék.
Végre úgy tíz felé találtunk egy padot,
felette óriás két nagy lámpa ég.

Ott ültünk fáradtan, megfogtam a kezét,
köröttünk senki, felettünk az ég.
Százezer csillagból választottunk egyet,
fényesen ragyogott, egyszer csak kihunyt.

Az égi lámpagyújtogató,
leoltott most egy csillagot.
És pont az volt a csillagunk.
hogy tehetett ilyet, nahát.

Te drága lámpagyújtogató,
ne olts le már több csillagot.
Én jobb tanácsot adhatok,
figyelj reám tehát!

Nézd itt a liget, a Sziget,
hol annyi lámpa ontja sugarát.
Ezért az égen csak égjen
most minden csillag szépen,
de itt a földön olts el egy-két lámpát.

Te kedves öreg, megköszönöm,
hogy mindkét lámpa kialudt.
És ott fent a mi csillagunk
a régi fényben ég,
és hogy most minket és mindent
átölel ez a sötét.

Nézd itt a liget, a Sziget,
hol annyi lámpa ontja sugarát.
Ezért az égen csak égjen
most minden csillag szépen,
de itt a földön olts el egy-két lámpát.

Te kedves öreg, megköszönöm,
hogy mindkét lámpa kialudt.
És ott fent a mi csillagunk
a régi fényben ég,
és hogy most minket és mindent
átölel ez a sötét.

Most minket és mindent átölel ez a sötét.