Triek - Szabad sajtó

Kelj föl rab ágyadról testvér,
Mondd el mi bánt, ordíts, ha fáj és
Sose feledd, hogy más is
Érezhet úgy, mint te,
Mint mi, ha nem mondod ki,
Lassan megfojt, mit elfojtottál, soha el nem kopik.

Mikor felkiált az érzés, fellélegzik a szív is,
De míg lent kenyérre nem jut, fent megrészegszik a cívis.
Üres a szó, mikor a négy hontalan zenész
Egy városszéli bárban elénekli a krízist.

Boldog az, ki a rabságban is boldog,
Az egyik út, hogy végzed tudatlanságban a dolgod,
Ha a másikon jársz, ott a garat a hangnak ajtó,
Lakatot vedd le róla, itt az arany a szabad sajtó.

A sereghajtók persze hátul,
Számon kéred tétlenségem, amikor elém gát hull.
Egyetlen fegyverem eme ungarische ildom,
47-et adsz érte, mondd miért maradnék itthon?

Kelj föl rabágyadról...

A sajtószabadság egyenlő demokrácia,
Utóbbi tegnap itt volt még, elkezdtük lebombázni ma.
Léptünk balra kettőt, most ugrálunk jobbra át,
De éhezem, amíg az elit hazugságát forralá.

Láttam tüntettél az operánál honfitárs:
... inkább szolmizálj, ha szólni vágysz!
Játsszunk olyat, hogy gyűlölet helyett mától
Önmagadon kívül másnak is majd néha jót kívánsz!

A sereghajtók persze hátul,
Számon kéred tétlenségem, amikor elém gát hull.
Egyetlen fegyverem a szó, a mondat,
M.O. szabad sajtót!

Kelj föl rab ágyadról testvér,
Mondd el mi bánt, ordíts, ha fáj és
Sose feledd, hogy más is
Érezhet úgy, mint te,
Mint mi, ha nem mondod ki,
Lassan megfojt, mit elfojtottál, soha el nem kopik.

Elfújja a szél a bárkánk,
Egyre messzebb a nyugat.
Ahol a szabad sajtó csak ábránd,
Ott beszűkül a tudat.