Kormorán - Találkozás (A napba öltözött leány)

(Márton):
Atyám, hozzád jöttem, üldöznek minket.
Megszöktettem Annát, rejtsd el őt.

Megjött a fiad, most adj neki erőt,
De ne add ki őt, én mondom az időt.

(István pap):
Megjöttetek végre hűséges Márton!
El kell pusztítsa, apja gyilkosát.

(Márton):
Elindultak a hegyről!
Bontják az átjárót!

(István pap):
Felszállt a köd,
az igazság kimondható!

(Anna):
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.

(István pap):
Íme egy mondat, egy régi üzenet,
sietnünk kell, hívjátok a gyülekezetet.

(Márton):
Rejtsd el Annát, nincs sok idő.
Áronnak kell segítenünk! Neki kell erő!

(Anna):
Márton köszönöm, fiam ismét miénk.
De mindenkinek tudnia kell, Janus halála kevés!.

(István pap):
Rendet kell itt tenni, hitet kell adni a szónak.
Elő kell venni a talpnyalókat.

(Anna):
Oldozz fel Atyám, akkor is kimondom:
pusztuljon minden áruló!

Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.

(Anna és István pap):
Megérte hát minden,
sok évi szenvedés.
A Teremtő kinyújtotta
felénk kezét.

Napba fürdik arcunk,
az Ég felé tekint!.
Egyesülhet népünk
ősi rend szerint.

(Együtt mindenki):
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.

(másodszorra ---> közben István pap más szöveggel)
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok

---> (közben István pap)
Megérte hát minden,
a sok évi szenvedés.
A Teremtő kinyújtotta
felénk kezét.

Napba fürdik arcunk -
az Ég felé tekint!.

(Együtt mindenki):
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.
Gyopárt a Hargitáról hozzatok,
a székely hősök halhatatlanok.