Tabáni István - Legyen ünnep

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent,
Ezért létezünk is olyan rendezetlenül.
Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek,
S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül.
És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre,
Amilyen te voltál, amilyen egyszer voltam én,
De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre.
Ezért még ma is oly messze vagy tőlem a szeretet ünnepén.

S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok,
S maradtunk valósággá törpült óriások.
S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanak, ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet.

Legyen ünnep az égben és ünnep a földön, bár engem még nem érdekel,
Pedig égnek a gyertyák s könnyem kicsordul,
Miért, miért nem lehetsz itt közel.

Legyen ünnep az égben és ünnep a földön, de te messze vagy, nem érlek el,
Ahogy égnek a fények én is elégek,
Ha nem lehetsz, miért nem lehetsz itt közel.

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az ének,
Lehetett nagyszerű, de még sincs ráadás.
Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged,
Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más.
Én is beálltam és beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét.
S ha a kép előtted lassan összefolyna,
Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért,
Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk,
Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk,
S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanak, ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet.

Legyen ünnep az égben és ünnep a földön, bár engem még nem érdekel,
Pedig égnek a gyertyák s könnyem kicsordul,
Miért, miért nem lehetsz most közel.

Legyen ünnep az égben és ünnep a földön, de te messze vagy, nem érlek el,
Ahogy égnek a fények én is elégek,
Ha nem lehetsz, miért nem lehetsz most közel.

Miért nem lehetsz itt közel?