Cseh Tamás - F. M. Dosztijevszkij és az ördög

Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megállt, mögötte senki sincs,
csak egyvalaki,
s mert sejti hogy ki,
hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
"Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts,
Aztán iszkiri!
Nem állhatlak ki!
(Nu, sto?)"

"Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!"
- szólt egy hang a hát mögül - jövője drága kincs,
s a cár ellen itt
összeesküszik.
Vészes e társaság amelynek tagja lett
Párizst képzel ide Pétervár helyett,
mind csupa gőg,
összeesküvők,
Már holnap reggelen láncban lesz bizony,
és lakni fogja majd - megjósolhatom -
nyolc éven át
Szibériát!"

"Hohó" - nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics -
írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs!
Lássuk tehát
Szibériát!"
"Még ifjú író ön" - szólt az ördög ott -
jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
mert lesz egy fanyar,
fura kanyar.
Mert jó, mondjuk szenved ott Fjodor Mihajlovics,
és midőn visszatér, sok akadálya nincs,
a nagy könyveket
írhatja meg."
(de most figyeljen, Bátyuska)

Ám e nagy művekben káromolja majd
régen volt társait, kikkel most összetart,
s a cár ellen itt
összeesküszik.
És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
a "miért" helyett csak a "hogyan"-t keresi majd, mivel
érdekesek
az emberek.
"Így jut el emberhez az Intézmény helyett
hihihihi,
Dosztojevszij."

Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, gondolata sincs.
"Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett
gondolatmenet.
Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz?"