Kocsis Tibor - Felfedeznék mindent!

Itt fent, körbefogja a kék
Az égbolt legtetejét
(A fák az szélben úsznak,
A dombok összebújnak.)

Egy perc az óceán közepén,
Vagy álmaim szigetén,
(A tájak visszahívnak,
Ha látnak, összesúgnak.)

Hány arc néz rám,
Csupa ismerős szempár,
És a nagyvilág, érzem,
Örül, hogy létezem.

Ref:
Nagy a Föld és még is felfedeznék mindent,
Ezer ismeretlen tájat s még több embert!
Nagy a távolság, visz a bátorság,
Amíg így repít, csak az utazás hív,
Mire elhiszem, már új világ vesz körbe...

Ott lent, összement a világ,
De tartja körvonalát.
(A gépem útnak indul,
A messzeség kitárul.)

Ott, nézd, mozdulatlan a kép,
De arra mennem elég.
(S ha látnak, integetnek,
Vagy futva elkísérnek.)

Hány arc néz rám,
Csupa ismerős szempár,
És a nagyvilág, érzem,
Örül, hogy létezem.

Refr:
Nagy a Föld és még is felfedeznék mindent,
Ezer ismeretlen tájat s még több embert!
Nagy a távolság, visz a bátorság,
Amíg így repít, csak az utazás hív,
Mire elhiszem, már új világ vesz körbe...

Extra:
De mindet érzem,
Elég megélnem,
És értem!

Visszavágyom,
Megtalálom,
Felkutatnám,
Megmutatnám,
És megcsodálnád!
Körbefordul,
Együtt mozdul,
Megszerettem,
Atöleltem.

Vár rád...
Nézz szét...

Refr:
Nagy a Föld és még is felfedeznék mindent,
Ezer ismeretlen tájat s még több embert!
Nagy a távolság, visz a bátorság,
Amíg így repít, csak az utazás hív,
Mire elhiszem, már új világ vesz körbe...