Sántakutya - Buszon

A fejemben ordibál, vergődik, csapkod a gondolat,
Hogy nem tudom mikor hallottam, oly rég volt, a hangodat,
Az agyamat verdesi, a koponyámnak dől, és úgy nyomja szét,
Hogy vetted így el egy vak barom amúgy sem sok eszét...

Én többé mostantól, ígérem, hogy rád nem gondolok,
Azzal, ki most szeret, sokáig legyetek boldogok,
Csak kicsit kevésbé, mint amennyire te tőlem lettél,
Hogy soha ne felejtsd, örökké bánd azt, amit tettél.

Itt állok, nem túl sok, mégis soknak tűnő évesen,
Egy távoli buszon, mert rossz buszra szálltam fel tévesen,
Mozdulni nem tudok, a sofőr épp egy bajszossal beszél:
"Elfogyott pont, köszi, Józsi, hogy leszálltál még szeszér'. "

Szakadék, szerpentin, ó hát akkor hello életem,
Pörgünk meg forgunk, egy új szép lány csapódik épp nekem,
Úgy esik pont, hogy a vasrúd mellettem nem engem ér...
A szemével mondja már csak, hogy meghalna egy csókomér'.

Itt fekszem, nem túl sok, mégis soknak tűnő évesen,
Egy távoli buszon, mert rossz buszra szálltam fel tévesen,
Mozdulni nem tudok, a sofőr többé soha nem beszél,
Józsival szaladnak virágos réten kannásborér'.